Ezt muszáj kiadnom magamból – Egy vészesen beteg történet az Ószövetségből

Épp a tévécsatornákat pörgettem unalmamban, amikor láttam, hogy az ATV-n kezdődik a Superbook című animációs rajzfilmsorozat. Ez egy 2009-es felújítása egy 80-as évekbeli rajzfilmszériának, melyben – azon epizód tanulsága szerint, amit ma láttam – két kisgyerek (és egy robot, ez nem fontos) bibliai történetekbe utazik, hogy azokat átélje, megélje, és ezek kapcsán tanulságokat vonjanak le a saját életükkel kapcsolatban.

A cél szent, az eszköz már ijesztőbb. Nem olvastam végig még soha a Bibliát, de kultúránk kollektív tudatába jó sok Ó- és Újszövetség-beli történet bekerült már, olyannyira, hogy ezekre nyugodt szívvel reflektálok. Sajnos nem ismerem az összes írást és történetet az említett könyvből, de az biztos, hogy a most következő az egyik legbetegebb az összes közül. Erről szólt a Superbook mai epizódja.

Nagyon röviden összefoglalva (amúgy ennél részletesebben a rajzfilm se bontotta ki) Ábrahámnak időskorára és hosszú várakozás után megszületik fia, Izsák, aki lényegében Isten ajándéka Ábrahámnak. Később azonban, amikor Izsák már idősebb, Isten megkéri Ábrahámot, hogy áldozza fel fiát őérte. Abban a pillanatban, amikor Ábrahám kezébe veszi a kést, hogy kikötözött fiát felkoncolja, Isten közbelép, és megnyugtatja a férfit, hogy ez csak egy próba volt, nem kell feláldoznia a fiát mégsem, de most már Isten bizonyossá vált a tekintetben, hogy Ábrahám istenfélő. A történet itt véget ért, Ábrahám is és Izsák is boldogan mennek haza.

What.

The.

FUCK.

És az oké, hogy a Bibliában ez benne van, de hogy egy gyerekeknek szóló rajzfilmben? Felfoghatatlan számomra, hogy 2009-ben (amikor a rajzfilm készült), de felteszem még ma, 2015-ben is, ez az ószövetségi történet bárkinek bármiféle tanulságot vagy megnyugtató vallásos igazságot közvetítene. Egyszerűen a legbetegebb horror, amit ez a történet kínál, és hihetetlen, hogy nemcsak, hogy ezt nagyon sokan nem veszik észre, de még bátorítják is az embert, hogy megismerkedjen ilyen és ehhez hasonló történetekkel a Bibliából.

Milyen gonosz, elvakult, veszélyes és káros felindulásból jut el valaki odáig, hogy gyerekek agyát arra mossa át, hogy Ábrahám és Izsák története bármilyen szempontból pozitív kicsengésű? Hiszen ebből a történetből az ártatlan gyereknéző megtudhatja – és a készítők és a gyerekek szülei reményei szerint örökre belevésheti morális eszközkészletébe -, hogy:

– amit Isten mond, azt MEG KELL TENNI

– VAKON kell követni Istent, tilos megkérdőjelezni

– Isten többet ér, mint a szeretteid, pláne a gyerekeid

– megölni a saját gyerekedet bizonyos körülmények között nem ütközik morális problémákba

– ha meg akartad ölni a gyereked, de utána meggondolod magad, boldogan élhettek tovább mindketten

– csakis akkor gondold meg magad a gyereked megölésével kapcsolatban, ha Isten azt mondja

Ezek olyan parodisztikusan szürreális elemei a történetnek, hogy számomra felfoghatatlan, hogy még mindig léteznek emberek, akik fontosnak és tanulságosnak tartják. Tudom, ez nem általános, hiszen a kereszténységnek is annyi formája és (újra)értelmezése van, hogy bizonyára ez csak egy szegletükre jellemző, de nekem már az is durva, ha egyetlen egy ilyen ember van, aki elkészíthetett egy ilyen sorozatot, és ezt utána leadhatták fényes nappal vasárnap az ATV-n.

Ez a gyerekek agymosásának egyik legveszélyesebb formája, persze önmagában is megkérdőjelezhetnénk a gyerekeknek szóló vallásos filmek és rajzfilmek létjogosultságát, de még ha ezt el is fogadjuk (én speciel nem, de ebben engedni tudok másoknak), akkor nincs az az isten, hogy bárki értelmesen elmagyarázza, hogy miért nem teljesen egészségtelen és káros ezt a beteges és borzalmas történetet gyerekeknek a fejébe tömni.

Milyen beteg szülő az, aki a gyerekének azt a vallásértelmezést szeretné az agyába vasalni, hogy Isten egy diktátor? Mert ebben a történetben kétséget kizáróan az. Egyik kedvenc íróm, Christopher Hitchens érvel többször is azzal, hogy bizonyos vallásértelmezésekben Isten kifejezetten egy totalitárius diktatúra vezetője, ahol a rendszerből nem léphetsz ki, csakis büntetés fejében, gondolkodás nélkül meg kell tenned, amit a vezetőd mond, csakis az ő parancsára cselekedhetsz, és már azért is megbüntethet, amit gondolsz (amiért Orwell követeli a jogdíjat). Távol áll tőlem az, hogy ezt minden vallásra és vallásos emberre ráhúzzam, de hogy ez a történet, ráadásul ebben a formában tálalva, ahogy ebben a mesében is volt, ezt a világképet tálalja, az is biztos.

Aki szeretne egy olyan világban élni, ahol Isten parancsára fancsali képpel bár, de meg kell, hogy öld a saját gyerekedet, és szeretne egy olyan torz érzelmi közösségben élni, ahol a majdnem-gyilkosság nem is számít gyilkosságnak, és egy ilyen eset után szülő és gyereke között talán még szorosabbá is válik a kapcsolat, az nyugodtan tartsa meg magának, de ha lehet, a saját gyerekére ne erőltesse ezt rá. Persze pont egy olyan szülő, aki képes tanulságosnak értelmezni Izsák történetét, ne akarná Isten parancsára a gyerekét is ebbe belenevelni? Mit is hittem.

Advertisements
This entry was posted in Blog. Bookmark the permalink.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s